A meditáció és a koncentráció szorosan összefügg egymással. Ugyanannak az éremnek a két oldala, ugyanannak a figyelemnek a két aspektusa. Koncentrációnál, a figyelem a teljesség egy kis területére árad. Meditációnál a figyelem az egész teljességet magába fogadja. A koncentráció a figyelem kiáradása a megfigyelt felé. A meditáció a figyelem megnyílása az egész felé. A koncentráció aktív, a meditáció passzív. Koncentrációban adsz, meditációban kapsz.
Mindkettőre szükség van, mert teljesen más tapasztalatot szolgáltatnak. A mai ember viszont csak koncentrálni tud. De azt millióféleképpen. Ezért lemarad az Élet Átélésének a feléről. Innen a belső diszharmónia.
A meditációnak nincs tárgya ezért nem lehet valamin meditálni. Nem lehet például az 'életem értelmén' meditálni. Lehet rajta gondolkozni, lehet rajta filozofálni, de nem meditálni. Igen, a meditáció segít az Életed Értelmének a felfedezésében, de nem úgy ahogy eddig megszoktad. Nem te keresel és nem te találsz, hanem egyszerűen megtapasztalod az Élet Értelmét. Én nélkül. Az Élet megtapasztalja az adott formán keresztül Önmaga Értelmét. Ha a meditáció valóban meditáció, akkor eltünik a én, az egó. A koncentrációban ott kell lenni az énnek mert valaki koncentrál valamire. De a meditációban nincsen én. Énnel kezded, de mikor a meditáció megtörténik, mikor a figyelem teljesen befogadóvá válik, akkor az én feloldódik. Mert valójában az én, az egó is a koncentráció egy formája - a figyelem beszűkülése egy emberi lénybe. 
Az én eltünése miatt félnek az emberek a valódi meditációtól. Annak ellenére, hogy az én, az egó a forrása minden szenvedésüknek. De ahhoz, hogy erre rájöjj, legalább egy pillanatra fel kell oldódnia. Viszont idáig a legtöbb ember nem mer eljutni. Ezért különböző koncentrációs gyakorlatokat neveznek meditációnak. Például azt, hogy egy mantrát vagy hangot ismételgetnek, vagy figyelik a légzést, vagy egy képet. Ez mind koncentráció. Amiért mégis megnyugodnak tőle az azért van, mert a figyelem beszűkül. Csak a mantrára, hangra, zenére, képre, légzésre koncentrálva a figyelem elvonódik a gondoktól , problémáktól. Amik nem mindig alaptalanok. Például beteg a tested mert nem szereted, nem ápolod, nem adod meg neki amire szüksége van, csak kihasználod zsaroló módon. Mit lehet tenni? 1. a figyelmed másra tereled, 2. a figyelmed kiterjeszted, elfogadod a valóságot és cselekszel. A valódi meditáció a valóság teljes befogadásáról, elfogadásáról szól. Nem elkendőzése, nem elpozitívoskodása, nem kitrükközése a dolgoknak. Nem a figyelmem irányítom másfelé, hanem kiterjesztem a teljességre. Hogy meglássam mi az ami Valóban Van és mit kell tennem.
A gyakorlatban hogyan kell meditálni? Ha az előbb olvasottakat megértetted, akkor nem lesz nehéz dolgod. Ha megértetted, hogy az egész alapja az elengedés és a befogadás. Amúgy egészen biztos, hogy a meditáció többször spontán módon magától megtörtént már veled is. Csak nem voltál rá tudatos. Például mikor a naplemente szépsége lenyűgözött és csak álltál csöndben és néztél. Üresen, én nélkül. Egy rövid időre elfelejtkeztél arról a meggyőződésről hogy te külön létező vagy és az Egész voltál. De pár másodperc után az én újra megjelent és megjelent újra a belső monológ is. "Milyen szép!... Milyen gyönyörű színek!..." De ekkor már csak győzködted magad. Arról hogy mennyire boldognak, elégedettnek kéne lenned. Kéne. De már nem voltál az mert kiszakadtál az Egész tapasztalásából. 
Szóval pillanatokra mindenki átéli a meditációt, mert egy olyan dologról van szó ami életszükséglet. Olyan mint a belégzés után a kilégzés. Folyton csak belélegezni nem lehet. Mindenki meditatív állapotban születik és csak sok év alatt válik a koncentratív tudatállapot normálissá. Meg kell tanulni, hozzá kell szokni. Ami végül olyan jól sikerül, hogy a meditatív állapot szokatlanná, sőt ijesztővé válik. De a mélyből, a tudatalattiból nem vész el. Az álomtalan alvási szakaszban például meditáció zajlik, csak öntudatlanul. Ezért aki a nap folyamán sokat koncentrál és nem meditál, többet kell hogy aludjon. Vannak akik viszont még alvás közben sem képesek abbahagyni a koncentrációt és ez intenzív álmodásban jelentkezik. Ők reggel fáradtan ébrednek. A koncentráció energia befektetés, szellemi munka; a meditáció töltődés, pihenés.
Egy hajdan volt tanítványom ezt kérdezte: 
"-Hogyan tudnád legegyszerűbben elmagyarázni azt, hogy mi a meditáció?
- A meditáció a koncentráció ellentéte.
- És hogyan tudnád legegyszerűbben elmagyarázni azt, hogy hogyan meditáljak?
- Az ellenkezőjét kell tenned annak, mint amikor koncentrálsz valamire. Csak nézz ürességgel a semmibe. Mint amikor elbambulsz, elmerengsz. De most Tudatosan. Lazulj el, nyílj ki. Teljesen. Az Egészre."
Megértette. Még aznap megtanult meditálni. Neked is ezt javaslom. Csak légy jelen! Csak légy a Jelenlét. Akarat nélkül, koncentráció nélkül. Megtörténik a Teljesség befogadása. Megtörténik a Teljes Önvalód Átélése.

Mivel többen kérdeztétek hogy nincs-e valamilyen konkrét technika amit tudnátok alkalmazni, ezért leírom a legegyszerűbb de egyben leghatékonyabbat.

Az elején szükséges hogy ideális körülményeket teremts a meditációhoz, hogy azonnali sikered legyen és ez motiváljon arra hogy folytasd. Sokan itt rontják el. Bebeszélik maguknak azt hogy ők bárhol képesek meditálni. Nem is megtanulni meditálni, hanem rögtön meditálni. Mert olvasták valahol hogy elméletileg bárhol, akár a város legforgalmasabb pontján is lehet. Elméletileg igen. De gyakorlatilag csak a mesteri szintre eljutott Lelkek képesek rá. Magyarán, akik ilyet állítanak, azok nem. És ez valóban így van. Az életük csupa feszültség, és ha megkérem őket hogy csak 5 percre váljanak az én-nélküli Végtelen Térré, még fél perc sem sikerül. Ekkora hatalmas különbség tud lenni az elmélet és a valóság között. Egy Mester feladata pedig épp az hogy erre rámutasson, hogy ezt felismerd magadban.
Szóval az első dolgod hogy teremts ideális körülményt a meditáció gyakorlásához. Mint mikor egy magot a legjobb talajba ültetsz azért hogy a kikelő kis növeny azonnal a legjobbat kapja és így a leggyorsabban tudjon fejlődni. Mi a legideálisabb körülmény? Valószínűleg te magad is érzed, de azért leírom biztos ami biztos. Egy csöndes hely a Természetben ahol nem hallasz emberi zajokat és nem érzed az emberek feszült energiáit. Itt ezerszer könnyebb lesz ellazulni és megnyílni minden szinten. (Ha a természetbe nem tudsz kimenni akkor válaszd otthon a lehető legnyugisabb helyet és időpontot. Kora reggel mikor még senki sincs ébren körülötted a legjobb.) Vigyél ide magaddal egy polifómot és találj egy szimpatikus fát, ami alá leülve neki tudod a hátad támasztani. Ez egy plusz olyan faktor ami segíteni fog. A fa csöndes, békés, mozdulatlan elfogadás energiája le fogja hűteni az elméd. Nem hiába Buddhát sokszor egy hatalmas nagy fa alatt meditálva ábrázolják. Valóban, minden esély meg van arra hogy egy nagy fa alatt volt az első Megvilágosodás Élménye (ahogyan nekem is). A harmadik segítő faktor: vigyél egy szál füstölőt magaddal amit a gyakorlat elején gyújts meg magad előtt kb fél méterrel. Úgy hogy lásd és néha érezd az illatát. Ez mire jó? Két aspektusa van. A füstölő kellemes illata segít a jelenbe hozni és a jelenben tartani a figyelmed. A füst pedig a múlandóság, az illékonyság, a halál szimbóluma. Ha Tudatos vagy a külső dolgok múlandóságára, akkor automatikusan Befelé, a Halhatatlan felé fog áramolni a Figyelmed. Ezen kívül csak a minimum dolgokat vidd magaddal! Tehát csak annyi folyadékot ami pár órára elég, de például ételt ne. Ez a pár óra ugyanis nem a külső hanem a Belső Táplálásról szól. Mobiltelefont is csak akkor vigyél ha anélkül nem érzed magad biztonságban az erdőben. De legalább kapcsold ki! Használd inkább a bátorságod, a bizalmad, a szereteted az Élet felé! ;) Ja, és még valami: egyedül menj! Se pár, se barát, se ismerős, csak a Mestered legyen veled de Ő is csak Lelkileg. Ez nagyon fontos. Minden Figyelmednek Önmagad felé kell visszatérnie, a Középpontodba. Bárki ebben csak megzavarhat azáltal hogy elvonja a Figyelmed egy részét.

Tehát ezek az alap külső körülmények. Mi a belső gyakorlat? Az első az hogy kezdj el Tudatosan Figyelni. Válj Tudatossá mindenre amit érzékelsz. Bármi is legyen az. A Természet szépségei, a madárfütty, a fények, a levegő mozgása, a lombok susogása. Bármi, amit felfogsz. Aztán a külső dolgok mellett válj Tudatossá az energiákra, hogy mennyivel másabb itt az energiatér mint egy városban, vagy akár csak egy faluban. Aztán válj Tudatossá a testedben lévő dolgokra. Fizikai és energetikai dolgokra. A légzésre, az érzésekre, mindenre ami épp akkor benne van, amit épp akkor ő megél. Aztán válj Tudatossá az elme tevékenységekre, a gondolatokra és az érzelmekre. A fej és a szív tevékenységeire. Mindenre legyél egyszerre Tudatos, de semmivel se azonosulj! Csak maradj a Legbelső Központi Észlelő Tudatosság. Maradj a Szabad Figyelem. Játsz a Szabadságoddal. Vedd észre hogy Te mint Figyelem, szabadon tudsz áramolni és amire rávetülsz, az elkezd élni és nőni. Tehát vedd észre, jöjj rá, hogy a Legbelső Önmagad az maga a Figyelem. És Te mint Figyelem tudsz koncentratív lenni vagy meditatív. Tudsz csak valamire figyelni, vagy tudod elengedni a szelekciót és befogadni mindent. Egy kis gyakorlással rá tudsz jönni hogyan működik ez benned. Rá tudsz jönni hogyan tudsz Belül Elengedni - koncentratívból meditatívvá válni. Hasonló kicsit mint mikor a fizikai kezeiddel elengedsz valamit. Cselekedetnek tünik de nem az, mert csak hagyod hogy kinyíljon a tenyér. Mert a tenyér alapállapota az hogy ellazult, az hogy nyitva van. Ugyanezt kell "tenned" Belül is, Lelkileg is, te mint Figyelem. Meg tudod "csinálni", mindenki képes rá! Ha néha spontán módon megtörtént már, akkor megtörténhet Tudatosan is. Sőt, ha rájösz hogy mennyire egyszerű, akkor valóban fogsz tudni még egy forgalmas utcán is meditálni! :) De ehhez a legnyugisabb helyen kell kezdened. Sziddhártának is el kellett hagynia a kastélyt és a várost hogy Buddhává váljon. 

Ha észreveszed hogy nagyon csapongó a Figyelmed, akkor érdemes meditáció előtt fél óra jógát és 10 perc pránajámát csinálnod.

Ha sikerült tudatosan meditatív állapotba kerülnöd, akkor azt javaslom, maradj itt addig amíg csak tudsz. Belül szörnyen ki vagy éhezve erre az Élményre ezért ne térj vissza rögtön a koncentrációba. Bár a megszokás majd ezt fogja veled éreztetni. Amint megtörténik a Tudatos Meditáció, hamar megjelenik egyfajta honvágy a normál hétköznapi tudatállapot felé. Ezzel nem tudsz tenni semmit, ne próbáld elnyomni, minden egyes meditációddal magától egyre gyengébb lesz. Hagyd hogy ott legyen és csak maradj Meditációban. Egészen addig maradj amíg nem feltétlenül muszály kijönnöd. De még akkor is vidd tovább a meditatív állapotot. Az elme beindul, a test beindul de Te csak maradsz a Tudatos Központi Figyelő. Mintha egy filmet néznél a moziban. Az Élet a Legnagyobb Film.

Mi a Spirituális Célja a meditációnak? Természetesen a Megvilágosodás és a Spirituális Felszabadulás. Mikor te mint Tudatos Figyelem teljesen visszatérsz önmagadba és így felismered a Határtalan Örökkévaló Szabad Természeted. Sok sikert kívánok az Önfelfedezéshez!

Ha segítségre van szükséged, vagy meg akarod osztani a tapasztalataid, nyugodtan írj emailt nekem: 100buddha@mail.com 

♡

G.D.G