G.D.G.

"Volt két város nagyon nagyon régen ami rossz útra tért. Az emberek szennyesek lettek a lelkükben és ez vált normálissá. Isten látva ezt, úgy érezte, el kell pusztítania ezt a két várost. Már épp küldte volna a tüzes mennykőt rájuk mikor hirtelen egy angyal közbeszólt.
- Isten, várj! Had kérdezzek valamit.
- Ha van 100 igaz, tiszta ember a két városban, akkor is elpusztítod őket?
- Nem, akkor nem.
- És ha csak 50 van?
- Akkor sem.
- És ha csak 10?
Isten kezdett dühbe gurulni.
- Mit akarsz ebből kihozni te angyal?
- Csak kérlek válaszolj! Ha van 10 valóban tiszta igaz ember a két városban akkor is elpusztítod?
- Nem, akkor nem.
- A valóság az hogy csak egy van. De Ő tényleg Igaz, csak téged imád.
- Jól van, akkor azt a várost nem pusztítom el, a másikat viszont igen.
- De sajnos van egy kis probléma.
- Mi az?
- Az, hogy ez az Igaz Ember az egyik városban lakik, a másikban pedig a fia, akit épp tanít Igaz Emberré válni.
Ezért végül Isten nem pusztította el egyik várost sem."

Van egy olyan érzésem hogy ez a helyzet a Földünkkel is.
G.D.G.

"Kétféle motiváló erő van: félelem és szeretet. Ha félelemből teszel valamit, pusztítod önmagad és csúszol vissza állatba. Ez fáj, ettől szenvedsz. Ha szeretetből cserekszel, táplálod önmagad és emelkedsz Isteni Természetedbe. Jutalmad a békés elégedettség, telve Élettel." G.D.G.

"Nem lemondani kell a vágyakról hanem mélyebben megérteni őket. Mi a forrásuk és mi a céljuk? El kell vinni a Tudatosság fényét a sötét, mély zugokba is. Ha így teszel, a vágyak válnak a legkedvesebb barátaiddá akiken keresztül megértheted mélyebben Önmagad és az Életet." G.D.G.